MENDÖL ZSUZSANNA: HOSSZÚHETÉNY RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOMA

Egy évforduló irányítja figyelmünket a hosszúhetényi római katolikus templombelső hatvankilenc éves falképeire. Alkotója, Gebauer Ernő pécsi festő. Születésének 130., halálának 50. évfordulója alkalmából a festészetéért lelkesedő civilek egy csoportja (a Káplár László Alapítvány és a Pannon Klassz Közösség Kulturális Klaszter) az idei évet Gebauer  Ernő emlékévnek nyilvánította. Ennek gazdag programját L. Csépány Katalin, Komlós Attila, Márkus István számos segítővel együttműködve szervezi: kiállításokat, kiadványok megjelentetését, túrákat Gebauer falképeinek megtekintésére. Pécsi lakóháza (Bessenyei u. 2.) falán március 24-én, a festő halálának évfordulóján emléktáblát avattak.

Pécsett a Tudásközpont Helytörténeti részlegében  március végétől látható a Gebauer Ernő alkalmazott grafikai (plakát-, könyvjegy /ex libris-, illusztráció- rajzoló) munkásságát, művészeti közéleti tevékenységét bemutató kiállítás, válogatott, róla szóló irodalommal. A Dóm Múzeumban festményeiből, falképeit bemutató fényképekből rendeztek kiállítást (május 11. – június 17.), ezáltal jobban hozzáférhető templomfestői munkássága, ami a helyszíneken – a mennyezetek távolsága, megvilágítása, állapota miatt – nehezen megítélhető. Az interneten (www.gebauer2010.hu) is sok információ elérhető.

Gebauer Ernő (Hartberg/Ausztria 1882. január 17. – Pécs, 1962. március 24.) a pécsi reáliskolában érettségizett (1902), Budapesten rajztanári képesítést (1906) szerzett, majd éveken át ösztöndíjas növendék volt Székely Bertalan mesteriskolájában, Ferenczy Károly, Zemplényi Tivadar műtermét látogatta. Képei már tanulmányai idején eljutottak országos kiállításokra is, freskót készített az 1907. évi pécsi országos kiállítás egyik pavilonjába, oltárképet festhetett a pécsi Xaveri Szt. Ferenc templomba. A falképfestésben mestere, a pécsi székesegyház Mária és Szent Mór kápolnáinak freskóit festő Székely Bertalan halálát követően ösztöndíjjal olaszországi tanulmányutat tett. 1912-ben Pécsre visszatérve haláláig e város festője lett. Szorgalma és hallatlan munkabírása révén elsősorban a nagy falképfestői megbízásaiból élt, „templomfestő” lett, és csak a legválságosabb években tanított: a szerb-megszállás idején, a gazdasági világválság alatt (1929–1933). A szocialista korszakban  képzőművész-szakkörökben adta tovább tudását.

Gebauer Pécsen kívül hatvan templomban festett, jórészt a déli országrészben. A történeti stílusú templombelsőkhöz illeszkedés kötelme és a megrendelői kívánság, az ismétlődő tematika korlátozta festői kifejezésmódját. Az egyházi festészet konzervatív,  akadémikus ágát művelte, így a szakirodalom alig említi. A II. világháború végéig tartó időszak alatt készültek el főművei. Főként a világi megbízásoknál, például a pécsi mozik allegorikus díszítésén, vagy két, új építésű templom kifestésénél, a korszak uralkodó stílusai, illetve a klasszicizáló, tárgyias irányzat is megérintették.

Az ínséges években a festő számára megélhetésének alapját képezték az egyházi megbízások: szállást és ellátást kapott, a csekély honoráriumon kívül. A nyári hónapok alatt lehetett ezeket a munkákat elvégezni.

A hosszúhetényi templom egy évtizede esedékes tatarozását már 1942-ben elhatározták, az anyagi feltételének előteremtése a munkát a következő évre halasztotta. Hantos Béla plébános a kifestést Őri József pécsi díszítőfestőre bízta, Gebauer Ernőt négy falkép megfestésére kérte fel. A sikerei tetőpontján túljutott, „befutott,” 60 éves mester a hetényi templom falképeit 1943 júliusára már el is készítette (Dunántúl 1943.júl.18:5), a megújított templomot 1943. okt. 31-én, Krisztus Király ünnepén, – amelyhez a templom diadalívén megfestett jelenet kapcsolódik – áldották meg (Dunántúl 1943.nov.4: 5).

Hosszúhetény a Szent István alapította pécsváradi bencés apátság szolgálatára rendelt település volt. Mai  római katolikus temploma  a török uralom után, egy régebbi helyén Szent Miklós tiszteletére épült 1740-ben. Építésének klasszicizáló barokk stílusát a belső tér és berendezése mutatja: a szószék és az oltárok díszítése, festményei. A Szent Miklóst ábrázoló olajfestmény főoltárképről és a mellékoltárképek (Szent Család, Krisztus a kereszten)  festőjéről nincsenek adataink.

A szentélyben a középső falsíkon függ az oltárkép, tőle kétoldalt a tompaszöggel szétnyíló síkokon freskók, balra Szent István megkeresztelése, jobbra Szent István felajánlja koronáját / országát a Szűzanya oltalmába.  Kapcsolódásukat az oltárképhez az azzal azonos festett keretükkel is biztosította Gebauer. Témájuk a templom-alapítás korára is utal, a képek keletkezésének közelmúltjában lezajlott Szent István emlékévre (1938), az államalapító király halálának 900 éves fordulója alkalmából életének legnépszerűbb eseményeire emlékeztet.

A főoltárkép mozgalmassága a felhőkön lebegő alakok motívumával folytatódik a szélső képeken. Az égiek neobarokkos mozgalmasságával a földi szereplők áhítatos nyugalma áll. Gebauer képeinek építészeti részletei mintha csak a szentély tagolását folytatnák, csúcsíves nyílásuk – nem István korához kapcsolódik.  A jelenetek a szentély terét kitágító, oda idézett víziók. A jeleneten megfestett kísérethez, a szent esemény tanuihoz a templomban valóságosan jelen lévő nézők csatlakoznak. A hajót a szentélytől elválasztó diadalíven pedig már történetileg is a jelenhez kapcsolódik az ábrázolás azzal, hogy azon a korabeli lakosság képviselői szerepelnek. Itt a világon uralkodó-trónoló Krisztus-királyhoz angyalok közvetítik Hosszúhetény akkori népének: a bányászok és a falu népviseletbe öltözött földműves lakosságának hódolatát. A falu templomának belefestése, illetve az egykori aknatornyok konkretizálják a faluképet, dokumentálva a település e fontos építészeti emlékeit. A templomuk szépítéséért anyagi áldozatokat vállaló lakosok mint az egykori donátorok (adományozók) lettek megörökítve, ezáltal e szereplők személyesebben is kötődtek templomukhoz.

A hajóban Gebauer: Lourdes-i Szűz, a Rózsafűzér Madonnája képe liturgikusan célszerű, sematikus megvalósítása a Hosszúhetényi Szentolvasó Kör megrendelésének.

A templomban sikerült Gebauernek összehangolnia és egységbe szervezni a festői ábrázolásokat, ami kellemes ellenpontja a díszítetlen falu hajónak. Érvényesül ennek szép arányú, boltozatos tere.

A templomhajó festésének megújításával, Gebauer freskóin a beázásnyomok restaurálásával kellene folytatnia Hetény lokálpatriótáinak templomuk történeti alakulásának, egy kor kulturális erőfeszítésének megbecsülését.